A hetvenes évek angyalföldi aszfalt flórája

Budapest, Váci út 138/c.

Szoláriumba aligha járhatott a virágos bodegát üzemeltető asszonyság, a tél legvégére sem fehéredett ki az arcbőre. Ezzel nem is lett volna baja az errefelé lakó felnőtteknek. Mással viszont, igen!

A főútvonal páratlan oldalán felállított standját hamar áthelyezhette a lakótelep forgalmas hentes boltja elé, a buszmegállóba. Mindenkivel szívesen szóba eredt. Gyakran bekukkantott a közelben lévő Gödör nevű kocsmába fülesért, és egy-két pohárka itókáért is. Ősszel és télen hideg van az utcán, akár még érthető is lehetne az utóbbi cselekedete. De a helyben lakók figyelmesebbje mást is észrevehetett vele kapcsolatban. A buszmegállóban gyakran leparkírozott a járőr autó. Ilyenkor a virágárus odasietett a kék-fehérre mázolt Zsigulihoz és pár szót váltott a benne ülő rendőrökkel. Ritkábban - általában a jó idő beálltával - a rendőrök kikászálódtak a meseautóból, és már ők keresték fel a vörösre festett hajú asszonyságot egy kis beszélgetésre. Munkás kerület ide vagy oda, errefelé is elkélt egy-két „virágnyelven” beszélő spicli.